Kossuth tér 6-8 irodaház homlokzata
Budapest, V. Kossuth tér 6-8.
2015, tervpályázat megvétel
A
Kossuth
tér
6-8
sz.
alatti
irodaház
1972-ben
épült
a
Kossuth
tér
utolsó
beépítetlen
telkére
Pintér
Béla
tervei
alapján.
Eddig
az
időpontig
ez
volt
a
Kossuth
tér
utolsó
beépítetlen
telke.
A
Fővárosi
Közmunkák
Tanácsa
1928-ban
fogadta
el
a
Kossuth
tér
beépítésére
vonatkozó
szabályozási
tervet.
Ebben
az
épület
külső
megjelenését
oly
módon
szabályozta,
hogy
Hültl
Dezsővel
teljes
homlokzatot
terveztetett,
és
előírta,
hogy
a
déli
térfal
külön
telkein
megépülő
épületek
–
azok
funkciójától,
alaprajzi
elrendezésétől
függetlenül
–
a
megtervezett
homlokzattal
épüljenek
meg.
Hültl
a
térszakaszra
egy
egységes,
mind
a
négy
felépítendő
épületet
magába
foglaló
neoreneszánsz
homlokzatot
tervezett.
Az
szabályozás
alapján
a
tér
beépítésével
kapcsolatban
a
FKT
szándéka
az
volt,
hogy
a
Kossuth
tér
(Országházon
kívüli)
térfalai
egymással
összhangban
álló,
egymásra
építészetileg
reflektáló
módon
valósuljanak
meg,
valamint
mind
az
északi,
mind
a
déli
térfal
önmagában
egységes
homlokzati
képet
alkotó,
nagyvonalú
megjelenésű
legyen.
Az
ingatlanon
meglévő
jelenlegi
épület
tervezésekor
-
az
akkor
már
nem
is
hatályos
-
Hütl-féle
szabályozást
nem
vették
figyelembe.
A
megvalósult
épület
sem
homlokzatképzésében,
sem
a
szintek
számában,
sem
lefedésében
nem
követte
a
Hültl-féle
tervet.
A
homlokzat
kialakításának
építészeti
koncepciója
a
korabeli
szabályozásban
megtestesülő
városépítészeti
elveket
tiszteleben
taró,
a
mai,
kortárs
építészet
nyelvén
szóló
architektúrán
alapul.
A
meglévő
épület
szintjeit,
tartószerkezetét
megtartva
a
korabeli
Hültl-féle
homlokzatnak
megfelelő
új
homlokzatot
tervezünk,
a
Hültl-
féle
szabályozásban
előírt
anyaghasználattal
(kő
vagy
műkő).
Az
épület
tervezett
homlokzata
több
rétegzetű.
A
térelhatároló
szerkezet
háromrétegű
hőszigetelő
üvegezés,
mely
a
földszinti
metrókijáratok
kivételével
az
épület
két
utcai
homlokzatát
teljes
mértékben
lefedi.
Ez
az
első
homlokzati
hártya.
A
külső
homlokzati
kéreg
-
mely
a
homlokzati
üvegfal
elé
kerül
és
így
dominánsan
megjelenik
-
függőleges
kőlamellákból
áll.
A
kőlamellák
profilozásában
a
Hültl-féle
homlokzatot
követik,
annak
osztásrendjét,
tagozatait,
párkányrendszerét,
ablakosztását
felvéve.
Az
így
képződő
homlokzat
tartós,
időtálló
anyagból
kortárs
építészeti
szemlélettel
idézi
az
eredetileg
tervezett
korabeli
homlokzatot,
mely
szervesen
illeszkedik
a
szomszédos
épület
homlokzatához
illetve
a
Kossuth
tér
többi
térfalának
homlokzataihoz.
A
homlokzat
egyedi
architektúrával
áll
elő,
mely
a
korabeli
tervezett
homlokzatban
gyökerezik,
szellemiségében
kortárs.
Ez,
az
idővel
párbeszédbe
állított
szellemi
kontinuitás
adja
a
tervezett
architektúra
építészeti
minőségét.
A
korabeli
homlokzatot
nem
egy
az
egyben
hozzuk
vissza
és
nem
is
hamiskás,
őszintétlen
módon
akarunk
hasonlót,
hasonlóan
"régit"
tervezni.
A
korbeli
homlokzatot
segítségül
hívjuk,
absztraháljuk,
és
a
szándékot
kortárs
eszközökkel
keltjük
életre.
A
kőlamellák
mélysége
a
Hüttl-féle
homlokzati
terv
tagozatainak,
párkányzatának
megfelelően
változik
10
és
80cm
között.
A
kő
lamellákat
a
vasbeton
tartószerkezethez
rögzített
másodlagos
szerkezet,
acél
távtartó
szerkezetek
hordják.
A
Hültl-féle
homlokzat
ablakainál
a
kőlamellák
elvékonyodnak
és
visszaugranak,
ezzel
idézve
a
lyukarchitektúrát
és
az
eredetileg
tervezett
ablakok
helyét.
A
meglévő
épület
szintszáma
nem
követte
a
Hültl-féle
szabályozást,
az
egy
szinttel
többet
tartalmaz
a
Hültl-féle
homlokzat
szintszámainál.
A
tervezett
kialakítás
azonban
függetleníti
a
megjelenő
eredetileg
tervezett
lyukarchitektúrás
homlokzatot,
annak
korabeli
ablakosztásával
a
meglévő
födémrendszertől.
A
homlokzati
üveghártya
és
a
kőlamella
rendszer
kedvező
a
belső
terek
természetes megvilágítása és a kilátás szempontjából is.