Ferences kápolna Kisfakos 2002-2006, www.archdaily.com

A koncepció a kint és a bent lét egyidejű átélése, az épület kisebb, nagyobb megnyitásai a természet más-más darabjait keretezik, így a percről-percre változó képek alakítják a teret, tér és idő együtt változik. A kápolna természettel való szoros és szétválaszthatatlan együttélése, a teremtett világ és a transzcendens találkozása ami az épület lényegét, szellemiségét meghatározza. A ferences kápolna a zalai dombságban a ferences ifjúsági tanyán helyezkedik el természeti környezetben. Tervezésekor már állt a két épület amik a természeti adottságok mellett az elhelyezkedését meghatározták. A három épület egy egységként egy U alaku udvart zár közre, a kápolna az udvart teszi befejezetté, szervezi az épületcsoportot egységgé. A ferences tanya egy gyerektábor, erdei iskola, egy kis sziget ahol iskolás csoportok, családok tölthetik szabadidejüket, ismerkedhetnek egymással és a teremtett világgal. A kápolna esetében a feladat egy egyszerűen, olcsón megépíthető épület tervezése volt, ami képes - a mindennapi, profán funkciói mellett, a közösségi tér, a galérián nyári szállás funkcióján túl - méltón magába foglalni a kápolnát és annak szakralitását visszaadni. A szentély helyét az oltár mellett szerény, de kifejező építészeti eszközökjelölik ki: a nagy légtér és a szentélynél a belsőbe is beforduló faburkolat. A déli homlokzat felhasított sávján a ház előtt álló hatalmas két tölgyfára és a szemközti legelőre nyílik kilátás. Az épület természetes egyszerűséggel találja meg a helyét a dimbes dombos tájban. A szentély előtt álló két öreg tölgyfa védi és kijelöli a helyet, a kápolna és a két fa élete mostanra összefonódott. „A kápolna költőien simul a természetbe, szoros egységgé formálva a kis épületcsoportot. A két nagy tölgyfa kijelöli és oltalmazza az épületet, árnyékában a kápolna egyszerű költőien szűkszavú tömege természetes párbeszédet teremt a mesterséges és természetes formák között. Az épület szerénysége jóleső ellenpontja a manapság divatos magamutogató építészeti attitűdnek.” Magyar Építőművészet 2007/4 IV. Nemzetközi Szakrális Építészeti díj (2008 Olaszország, Pávia)

foto: Bujnovszky Tamás, Sajtos Gábor

Ferences kápolna Kisfakos 2002-2006, www.archdaily.com

A koncepció a kint és a bent lét egyidejű átélése, az épület kisebb, nagyobb megnyitásai a természet más-más darabjait keretezik, így a percről-percre változó képek alakítják a teret, tér és idő együtt változik. A kápolna természettel való szoros és szétválaszthatatlan együttélése, a teremtett világ és a transzcendens találkozása ami az épület lényegét, szellemiségét meghatározza. A ferences kápolna a zalai dombságban a ferences ifjúsági tanyán helyezkedik el természeti környezetben. Tervezésekor már állt a két épület amik a természeti adottságok mellett az elhelyezkedését meghatározták. A három épület egy egységként egy U alaku udvart zár közre, a kápolna az udvart teszi befejezetté, szervezi az épületcsoportot egységgé. A ferences tanya egy gyerektábor, erdei iskola, egy kis sziget ahol iskolás csoportok, családok tölthetik szabadidejüket, ismerkedhetnek egymással és a teremtett világgal. A kápolna esetében a feladat egy egyszerűen, olcsón megépíthető épület tervezése volt, ami képes - a mindennapi, profán funkciói mellett, a közösségi tér, a galérián nyári szállás funkcióján túl - méltón magába foglalni a kápolnát és annak szakralitását visszaadni. A szentély helyét az oltár mellett szerény, de kifejező építészeti eszközökjelölik ki: a nagy légtér és a szentélynél a belsőbe is beforduló faburkolat. A déli homlokzat felhasított sávján a ház előtt álló hatalmas két tölgyfára és a szemközti legelőre nyílik kilátás. Az épület természetes egyszerűséggel találja meg a helyét a dimbes dombos tájban. A szentély előtt álló két öreg tölgyfa védi és kijelöli a helyet, a kápolna és a két fa élete mostanra összefonódott. „A kápolna költőien simul a természetbe, szoros egységgé formálva a kis épületcsoportot. A két nagy tölgyfa kijelöli és oltalmazza az épületet, árnyékában a kápolna egyszerű költőien szűkszavú tömege természetes párbeszédet teremt a mesterséges és természetes formák között. Az épület szerénysége jóleső ellenpontja a manapság divatos magamutogató építészeti attitűdnek.” Magyar Építőművészet 2007/4 IV. Nemzetközi Szakrális Építészeti díj (2008 Olaszország, Pávia)

foto: Bujnovszky Tamás, Sajtos Gábor