A
Káli-medencében
Mindszentkálla
egyik
szélső,
főúthoz
közeli
telkén
épült
a
Borász
háza,
egy
komplex
szőlőtermesztési
és
borászati
együttes
első
elemeként.
A
koncepció
része
a
Fekete-bács
hegyoldalába
felfutó
fiatal
szőlőtelepítés.
A
dűlő
felső
részén
borterasz
kapcsolódik
az
ültetvényhez,
a
borkészítés
pedig
egy
másik
helyszínen
történik.
Így
a
Borász
házát
nem
kellett
funkciókkal
túlterhelni.
Lakótér,
garázs,
közösségi
térként
funkcionáló
fedett
terasz
került
elhelyezésre
és
egy
különálló
géptároló
épület.
A
funkcionális
elosztás
a
hagyományos
lakás-istálló-
tároló
hármas
tagolás
analógiáját
követi,
az
istállót
itt
már
garázs
váltja
fel.
Az
épület
tömegének
megfogalmazása
a
helyi
hagyományos
formálásban
gyökerezik,
illeszkedik
a
terület
domborzati
morfológiájába
arccal
az
emelkedő
domboldal
felé
fordulva.
Az
épület
zárt
és
fedett-nyitott
tereit
a
természetes
palával
fedett,
finoman
tördelt
magastető
fogja
egységbe.
A
tömeget
áttört
bazaltkő
falak
oldják.
A
belső
tér
intenzíven
megnyílik
a
természet
felé,
együtt
él
a
környezetével.
Az
áttört
kőfalak
és
az
azokon
átszűrődő
fények
a
hagyományos
mezőgazdasági
épületek
világát
idézik.
A
tömeg
és
a
tető
enyhe
szögtörései,
finom
esetlegessége,
az
épület
tetősíkján
megtörő
fény,
a
természetes
anyaghasználat
mind
a
hagyomány
folytonosságának
továbbvitele
mai
megfogalmazásban.
A
fedett-nyitott
tér
látszó
faszerkezetű
fedélszékével
a
pajták
épületeire
emlékeztet.
A
nyitott
tér
a
zárt
belső
tér
fölötti
padlástérben
folytatódik,
nyitott
tárolóként
funkcionál.
Az
épület
reagál
a
hely
adottságaira,
párbeszédbe
kerül
vele.
A
borász
háza
mai
megfogalmazásban
megjelenve
épít
a
hagyományra,
az
egyensúly
megtartásával
együttélésre
törekszik
a
környezetével,
a
maga
természetességével
válik
a
táj részévé.
foto: Bujnovszky Tamás